|
Orbán Béla:
Shabbat Vájéra -Konfliktusaink megoldása- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség piliscsabai csendesnapok alkalmán 2013. december 28. Tórai rész: 2.Mózes 6,2-9,35 Haftara: Ezékiel 28,25-29,21, (Ézsaiás 66:1-24)
2.Mózes 6,1-11: „Ekkor az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátania, és hatalmas kéztől kényszerítve űzi el őket a földjéről. Majd Isten azt mondta Mózesnek: Én vagyok az ÚR! Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de az ÚR nevemen nem voltam előttük ismert. Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, az ő tartózkodásuk földjét, hogy ott lakjanak. Izráel fiainak fohászkodását is meghallottam amiatt, hogy az egyiptomiak szolgálatra szorították őket, és megemlékeztem szövetségemről. Azért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és kihozlak titeket Egyiptom nehéz igája alól, és megszabadítalak titeket a kemény szolgálattól, és megmentelek benneteket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. Népemmé fogadlak titeket, Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok és Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz igája alól. És beviszlek titeket arra a földre, amelyet esküvel ígértem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom örökségül, én, az ÚR! Mózes elmondta mindezt Izráel fiainak, de nem hallgattak rá kishitűségük és a kemény szolgálat miatt. Akkor az ÚR így szólt Mózeshez: Menj be, szólj a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.” Mózes Istennel beszél, és egy rendkívüli pillanat történik a választott nép életében, hogy „idáig megismertettem magamat, mint Mindenható Isten, de még nem ismertetek engem mint Örökkévaló, vagyis Jahve Istennek”. A mi életünkben is van egy ilyen szakasz: ott vagyunk Egyiptom területén, ahol visz bennünket a víz. A Fáraó, azaz e világ uralma, a robotmunka úgy ránehezedik a nyakunkra, hogy moccanni se tudunk helyzetünk tehetetlenségében, s az abból való kiszállásnak a hitetlenségében. S erre Istennek nem az a válasza, hogy „majd elverem az egyiptomiakat, jobbá teszem Egyiptomban az életeteket, jobb életed lesz ezen a Földön, ezen a világon”, hanem, hogy minőségi változás lesz: „idáig láttad a mindenhatóságomat, s azt, hogy mindenben veled voltam, most viszont Én leszek az Örökkévaló Isten, aki parancsol, s aki azt akarja, hogy hűséges legyél”. Ábrahám, Izsák és Jákób utódaiból népet alakít ki, ígérete szerint. Isten a mi életünkben is megmutatta, hogy Ő a Teremtő Isten, s ezt majdnem mindenki elfogadja (vallásos és nem vallásos), hogy a Földet valaki teremtette. A Teremtő Isten léte nem kérdés a mindenféle és sokszínű vallások közepette sem, Őt még a természeti népek is ismerik és imádják, sokszor rosszul, mert a teremtményt is (vagy csak azt) imádják. Tisztában vagy te is azzal, hogy mi mindenen mentél keresztül az xy éveid alatt, s hogy a Teremtő Isten volt veled, a Mindenható Isten volt veled, amikor megszülettél, s ettől a pillanattól nyomon követheted az egész életedben. „Ha Ő nem lett volna...!” –sokszor ezt átgondoljuk, de van egy pont az életünkben, amikor nekünk is változásokon kell átmennünk, s meg kell ismernünk az Örökkévaló Istent, aki néppé fogadott és népet akar formálni a Messiás Testéből is, úgy, mint annak idején a választott népből, akinek már a következő lépés parancs. Miután megteremtett és a tenyerén hordozott, eljön egy pont, amikor neked is van feladatod. Az egyiptomi helyzet sem azt jelenti, hogy egy kényelmes megoldást, áldást és ajándékokat kapsz, tied Ábrahám minden áldása, hanem „Én most meg akarom mutatni, hogy az Én népem vagy, és Én az Örökkévaló Isten vagyok. Az Én népem örökkévaló nép, s mint Örök Isten, az örökkévaló, üdvözült néppel akarok lenni”. Ahogy Izráel életéből se vonta vissza Isten sem az ígéreteit, sem a kezét, ugyanúgy az Örökkévaló Isten az engedelmességet akarja az Ő népének. Ő Önmagát Örökkévalónak mondja ki, de ugyanakkor kiválasztottá tesz egy népet, amelyiknek te is a része lehetsz, oda megtérhetsz, elfogadván Krisztus Jézust az életedben: szabadulásnak, a Mindenható Isten terve működésének a mi irányunkban. A folytatása az Örökkévaló Isten, aki bennünket a népének tekint és a népének akar tekinteni. Ez magába foglalja azt, hogy van egy ország, egy nép, s annak a népnek van egy alkotmánya, szövetsége, alaptörvénye és egy törvényrendje, amit az engedelmesség által meg kell élnie. Isten azt akarja, hogy kijöjjünk Egyiptomból s ne legyünk a fáraó nyomása alatt, az egyiptomiakkal egy helyen, hiszen a választott nép elfelejtette, hogy neki nem Egyiptomban kell élnie, mert nagyon jól érezte magát. József halála után is nagyon jól elvoltak Egyiptomban, mint gazdag és vezető réteg, hiszen József kormányzósága alatt meggazdagodott a zsidó nép, mert az éhinség esztendőiben az egyiptomiak a nyájaikat és mindenüket odaadták az élelemért cserébe, és teljesen kiszolgáltatottá váltak a választott nép tagjai felé, akik elitet képeztek. (Most is némely esetben ezt a folyamatot éli meg a zsidóság.) De Isten eszébe juttatja a fájdalmak által, egy új fáraó hatalomra lépése által, hogy „neked nem itt a helyed!”. Amikor az új fáraó lépett a hatalomra, akkor az idegen uralmak lecserélték az idegen fáraót egy nemzeti fáraóval, s ahol egy ilyen saját fáraó lép hatalomra, ott az idegen mindig idegen és gyűlölt lesz – s ennek figyelmeztetőül kellene szolgálni a mai zsidóság felé is. Amikor Isten azt mondja Mózesnek, hogy „ Izráel Örökkévaló Istene akarok lenni és ezt meg is mutatom, és azt népemmé fogadom”, Mózes ezt továbbadja a népnek, „de azok nem hallgatnak rá a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt”, mert bele voltak fáradva, bele voltak tunyulva az egészbe. Jelen időben belefáradás és a hitetlenség ott van mindenkinek a vénáiban, zsidónak és kereszténynek, hívőnek és hitetlennek egyaránt. Beletörődött már mindenki mindenbe, hogy úgyse fog itt semmi se változni, de ha lesz valami változás, az se lesz jobb, maradunk, amiben vagyunk, és próbáljuk megoldani a mi kis életünket. Ebben a konfortosságunkban, kishitűségünkben és beletunyulásunkban benne van az Örökkévaló Isten akarata elleni lázadásunk, mert becsukjuk a szemünket és nem vesszük tudomásul, hogy Isten nem azt mondta, hogy Egyiptomban leszel nagy nép, hanem Kánaánban! A mi életünk is beletunyul, beleolvad ebbe az elszürkült világba, mert nem valljuk meg azt, amit Isten adott nekünk! Azt, hogy „elközelgett a Mennyeknek országa” és azt, hogy hol, és hogyan kellene élnünk! Mindezt elfelejtük, és nem szólunk... mégis bennünk van az, amit a pszihológia is nagyon jól ismer, hogy telve vagyunk konfliktusokkal: új fáraó, új balhé, új uralom, új akarat. Mindenféle problémák születnek, ellenünk vannak, lenyomnak, dolgoztatnak, rajtunk van mindenféle uralom. Erről szól az egész jelenlegi társadalmi helyzet. Ma már nincsen család, mert többet kell dolgozni, mint amennyit bír az ember, és belekerül abba a mókuskerékbe, amely pörög és pörög, s az emberek többsége ott tart, hogy „hát, ha ez van, akkor csináljuk! Nem kell nekem a Biblia, sem a templom, örülök, ha kapok levegőt és pihenhetek”. Ott van a tunyaság, a kishitűség és a beletörődömség, azonban mégis benne van az emberben, hogy ez nem jó. S itt van egy szörnyű csapdája a Sátánnak: elkezdi tanítani azt, hogy mi a nem jó, jónak mutatva, mert szeretnénk megoldani a konfliktusainkat. Van, aki úgy oldja meg a konfliktusait, mint a sündisznó, vagy a csiga, amelyik bebújik a házába, nem csinál semmit, bemerevedik, elbújik a barlangba – s ezt tanításként szószékekről is lehet hallani: „elkülönülni a világtól, fenn, a csillagok felett minden jó lesz, ne foglalkozz ezzel a problémával!”, „menj bele a remete életbe, légy bezárkózott keresztény”, „menj be a csigaházba”, „ne törődj a világgal”, de a világ megy, és ez nem oldja meg a konfliktusokat! Aztán van, aki megpróbál kiegyezni a másikkal, hogy így, hogy úgy. Toleranciával vagy erővel (Krisztus nevében győzedelmeskedünk), és jönnek a nagy szolgálók, akik „megdorgálják a Sátánt”. Nem tudom, hogy honnan veszi a bátorságot, mert a világ második legnagyobb hatalmához hozzányúlni kicsit húzós... Felfújom magam, erős leszek, megvallom, kimondom, és hajrá! Ez nem konfliktus megoldás! Olyan erővel vagyok szemben, amely ellen nem győzhetek, mert Krisztus győzött és Ő fog győzni, nem én! A családomban meglévő konfliktusba bevonok másokat, mindenféle szimpatizánst és segítőt, akiket arra használok, hogy megoldják a problémát. Bevonom a pásztort, a lelkészt és másokat, hogy ők rendezzék az én konfliktusomat. Megvannak a különböző receptjeink a konfliktusaink megoldására: „Légy erős!”, „Bújjál el!”, „Szövetkezzél!”, „Legyél toleráns!”. S van egy másik embertípus is, amely a keresztényeket jellemzi, méghozzá, aki szereti a kiegyezések megtalálását: „keressünk, testvérem, egy jó megoldást!” „Üljünk le és beszéljük meg!” „Tudod kislányom, ha nem mennél férjhez, akkor én is több mindent tudnék neked adni” És jön az engedékenység, oda-vissza leüzleteljük a konfliktusaink megoldását, s így nincsenek konfliktusok, de nincs saját életed sem! S mindezt a szószékről hallhatod! Amíg a konfliktus megoldása helyett nem találjuk meg az igazi megoldást, addig növekszik bennünk a kishitűség, elegünk van az egészből, úgyanúgy, mint a választott nép Egyiptomban: „jó ez így, ahogy van”, „fogadjuk el a másságot!” Nem fogadhatod el a másságot! Nem egyezkedhetsz! A konfliktusaidat nem tudod soha rendezni! Ezért megölnének a szakemberek, akik azt mondanák, hogy „akkor hogy törekedünk a békére?!” Az a béke nem béke! Az a konfliktusrendezés, amit mi kitalálunk, az nem más, mint időhúzás, kiegyezés, szövetkezés, de a probléma örök időre ott marad! Az életedben most is van konfliktus, összeütközés: „fátylat rá!”, „odaküldöm a férjemet és majd ő elintézi”, „hagyjuk az egész kérdést”, „ne beszéljünk róla!” , „ne beszéljünk erről a dologról, tegyük félre”, fejbeverem a Bibliával, hogy „a pap/pásztor is ezt mondja”. Ha van konfliktus, ütközés, harc, azt ember soha nem fogja tudni megoldani! Mert ha toleráns leszel, a fiad fog leköpni, hogy milyen gyáva vagy, mert attól még, hogy te behódoltál valakinek, a kamasz fiad nem fog behódolni és le fog nézni téged, amiből újabb konfliktus lesz! A konfliktus következménye mindig a konfliktus! Amiről te azt gondolod, hogy meg van oldva, az a következő generációban jön tovább, vagy egy másik fogást keres rajtad, mert ha te toleráns vagy, akkor el fogod fogadni az én hülyeségemet is! Belekerülsz egy olyan problémaáradatba, ami a te Egyiptomod, ahol egyetlen lehetőséged van a konfliktusaid megoldására: nem csinálod tovább, hanem imádkozol! Az volt az egyetlen megoldása Izráel népének, hogy rájött, hogy nem tudja megoldani! Rájöttél arra, hogy nem fogod tudni megoldani, ami a következő évben történik? Nem fogod megoldani a családi, társadalmi problémáidat, a magadban levő konfliktust nem fogod tudni feloldani! Egyetlenegy megoldás van: „itt vagyok, Istenem! Idáig megtartottál, Te vagy a Mindenható Isten és most kérem, hogy Te legyél az Örökkévaló Isten! A Te uralmad alatt vagyok és akarok élni!” – ahol viszont nincs konfliktus! A béke fejedelmének országában, Krisztus országában nincs konfliktus! Unalmas a házasság... nincs miről vitatkozni, nincsen én akarom-te akarod, nincsenek egyezkedések, dominálások, erősködések! Erre várunk mindannyian, és így kellene egy házasságnak is kezdődnie, hogy „ne az én akaratom uralkodjék, Uram, hanem legyen meg a Te akaratod!” Ugye, a Miatyánkot még a legvallásossabb emberke is naponta elmondja... Az én akaratom már valakiével ütközik, ahol két ember van, ott már ütközés van, mert más szögből látjuk a világot és másképp látjuk a megoldásokat is. Férfiként másképp látom, mint egy nő, idősebbként másképp látom, mint egy fiatal! Megvannak a konfliktusoknak az alap lehetőségei. Ha én akarok valamit, az már konfliktus a másik emberrel, ahol legfeljebb egy időre kiegyezzünk, mint ahogy a gyermekeink, miután felnőnek, mondhatják hogy „idáig tűrtem, most aztán csinálhatsz, amit akarsz, mert lelépek”. Sok élet ott áll, hogy „nem bírom, de hát nincs más...!” Tényleg nincs más? Nem fogod fel, hogy az összes bajod onnan származik, hogy magad akarod a konfliktusaidat megoldani? Nem veszed észre, hogy amikor a mi Mesterünk azt mondja, hogy „nem békét hoztam, hanem háborúságot!”, akkor pontosan ellened akar menni, hogy ne te oldd meg a problémádat! Kibékülni, osztozkodni lehet, s lehet dominánsan a másikon úgy uralkodni, hogy az csendben hallgat, de közben gyomorfekélye lesz, mert a benne felgyülemlett ellenérzet kitör belőle, ha máshol nem, hát betegség formájában. Istennek az az akarata, hogy ezeket a vallásos maszlagokat végre egyszer valaki ölje meg. „Erős vagy!” - neked nincs erőd, egyedül Neki van ereje, te csak eszköz vagy! „Ha nem vagy a világban, nem érnek el a bajok” - itt vagy a világban, tetszik, vagy nem tetszik, ahol lőnek és taposnak! A bűn és a bűn következménye fölött egyedül Ő győzött, és nem te! Minden napban, számtalan esetben számtalan konfliktusunk van mindenkivel, és Isten azt akarja, hogy ne harcolj! Ha Ő győzött, akkor te mit harcolsz? Ki ellen harcolsz? A másik ember ellen kell felvenned a harcodat? Nem veszed észre a te Egyiptomod egyetlen lehetőségét? „Itt vagyok, Istenem, csináld Te! Idáig itt voltam Egypiptomban, ahol megmaradtam, mert Te vagy a Mindenható. Átadom az egész életemet, mert Nálad rend, törvény és béke van.” Ahol ez megvan, ott nincs háború! Mi meg állandóan keresztény maszlagokkal, megvallásokkal háborúzunk, hogy „ilyen kenetet kaptam”, ilyen ökumené, olyan bújocska – nem fáradtál még bele a háborúzásokba? Ebbe bele lehet halni! A Sátánnak ez a játéka, hogy „nagy erőd van!” Majd tíz év múlva megbeszéljük... akkor majd rájössz, hogy mekkora erőd van, ha megérted azt, hogy a Mindenható megtartott, és el tudod fogadni, mint Örökkévaló Királyt! Halljuk azt, hogy Isten mit akar, hogy bennünket népévé akar fogadni és ki akar bennünket vezetni Egyiptomból, de mi eközben azon sóhajtozunk, hogy fáradtak vagyunk, és különben is, „ebben a világban lesz még valami?”. Honnan vesszük a bátorságot arra, hogy Istent meghazudtoljuk? Honnan vesszük azt a bátorságot, hogy Isten szavára azt mondju: „az nem lehetséges!”? A mi harcaink a mi hitetlenségeinknek a hőmérője! „Majd én megoldom...” – nem fogod tudni megoldani! Letaposhatod, elvonulhatsz, hogy „csináljon, amit akar”, és az csinálni is fogja, miközben belső harcaidat vívod, hogy „miért lettem az ő felesége?”, „miért ez az én főnököm?”, kétszínű leszel! Miért harcolsz? Nem lenne egyszerűbb átadni mindent a Győztesnek? Fogom valakinek a kezét, aki nem a harcostársam lesz, és nem magamnak akarok sem én győztes főnöket játszani, vagy általa leuralva lenni, hanem kettőnknek egységesen Ő legyen a Győztes, az Ura, aki a győzedelmét úgy mutatja be, mint az egyiptomi történet során is olvashatjuk. Istennek van válasza ennek a világnak! A zsidó elsőszülött gyerekek megölésére Istennek az volt a válasza, hogy a folyók és a patakok vérré változtak. Isten így szembesítette a fáraót és a népét: „hozzányúltál az élethez, Én mindenhez hozzányúlok!” Ez nem bosszúvágy, de értsd meg: a tetteknek van válasza Istentől. Isten nem kegyetlen Isten, Ő nem harcol, hanem győztes! Mi szeretnénk, ha Isten harcolna, pedig neked kell harcolnod a bűn ellen, hogy az elfusson: állj ellen, és ő elfut! Ez a harc! A konfliktusokat a világban nem te fogod megoldani a keresztény maszlagokkal. Egyedül Ő, a Győztes tudja érvényesíteni a győzelmet. Amikor majd nem harcolsz, nem leszel toleráns, nem akarsz uralkodni, nem engedsz magad fölé uralmat, akkor lesz egy uralom, amely minden békét megad. Két ember kapcsolatában is az az áldás, ha nem akarok uralkodni, de azt se hagyom, hogy más uralkodjon felettem. Nem fogok ráhatni a másikra, szövetséggel megoldani a problémákat, és nem hívok közvetítőket sem, nem megyek a lelkészhez, hogy beszéljen a gyerekem fejével, egyedül Ő fog közvetíteni a győzelemmel. Egyiptomban, a reménytelen helyzetben imádkoztál, és Isten meghallotta, de el is hiszed és el is fogadod hogy Ő a Szabadító, Ő az Örökkévaló? Egyiptomból csak az Örökkévaló visz ki! Isten mindenható ereje arra tartott meg, hogy tudjál a Királynak, a Krisztusnak igent mondani, hogy „igen, innentől mindenben Te légy az én Királyom!” Ne küzdj, értelmetlen... Lehet, hogy leküzdöttél valakit, s az alig várja az időt, hogy visszaadja a kölcsönt, ahogy legyengülsz, abban a pillanatban kiüti a fejét! Nem metszegetni kell, hanem gyökerestül átadni mindent a Győztesnek! Ez a keresztény harcrend már unalmas, amelynek sorba lehet mindenfelé látni a következményeit. A toleranciák és a felkent szolgálók, felekezetek nagy ereje semmi, ha nem Isten akaratában történik, s az értelmetlen probléma és konfliktusmegoldásaik az öngyilkosságig, vagy más meggyilkolásáig vezethetnek, s ebben mindig ott van a békétlenség, mert valamikor újra felüti a fejét egy újabb konfliktus. Szeretnénk konfliktusmentesen élni, s ezt csak a Mennyországban lehet megélni, ahol a Király biztosítja számodra a békét, a nyugalmat. De ezen a Földön itt a Mennyország, ha a konfliktusodat oda tudod adni Isten kezébe, hogy Krisztus uralma által legyen közös nevező. A közös nevező az Isten Igéje, amit nem egymás felé használunk gépfegyverként, hanem Ő mondja meg, hogy mit akar, mi az Ő rendje. A konfliktusoknak az a gyökere, hogy elveszett a törvény, nincs törvény. Sokféle törvény van, mindenkinek van törvénye, mindenkinek igaza van, mindenkinek van egy önző törvényrendje, és ez alapján próbálja a konfliktusokat rendezni. Amíg két ember között nincs meg az a közös alap, törvényrend, ami Istentől van, addig állandó konfliktusok lesznek. A legkisebb konfliktusnál azonnal oda kell menni Isten elé, hogy „itt vagyok, Te rendezd ezt! Nem értünk egyet, valamelyikünkben baj van, vagy mindkettőnkben. Kérlek, mondd meg, hogy hol a baj, mert Te vagy az én Királyom” – s ekkor rendeződik a konfliktus, mégha emberileg érthetetlen módon is. S kiderül, hogy nem kell annyit az anyóshoz járni, mert ebből csak konfliktus van. Nem kell annyit a másik kedvébe járni, mert lehet, hogy a harmadik pont ettől sérül. Nem kell a gyereknek annyit engedni, mert elveszíthetem a férjemet, nem kell a férjemnek engedni, mert elveszthetem a gyerekemet. Hány ilyen hétköznapi példát hozzak? Nem kell engedni a világnak, mert beteszi a lábát a gyülekezetbe! Nem ütközni kell, hanem egy másik országba kell lenni, amelybe folyamatosan léphetünk úgy be, hogy bent van a házasságom, az egzisztenciám, az akaratom, és mind naponta odaviszem, hogy „nem tudom, nem látom azt se, hogy hogyan tovább, itt van, Te uralkodj rajta. Nem akarok erőszakkal egzisztenciát építeni, ha Te akarod, hogy a Földön úgy éljek, hogy Téged áldjalak és dicsőítselek, akkor add meg az egzisztenciát, add meg a mindennapi betevőnket.” Boldogan azt tudom mondani, hogy így élünk, és mindig minden megvan! Sok mindent tudnék mondani, ami másnak konfliktus, hogy „miért nincs nekem?!” – nekem olyan vágyam nincs, hogy „miért nincs”, de olyan se, hogy „miért van”, nem értem, hogy mi az, hogy konfliktus. Bizonyos dolgokban van még, mert a Földön vagyok, bizonyos dolgokban nem értek másokkal egyet, de ha Isten megmutatja az Ő törvénye szerint, hogy az Ő törvényének az igazságával ellentétesen van valaki, akkor nem ütközni kell, hanem azt mondani, hogy „itt a vége!” és határt húzni. Egy házasságon belül nem lehet határt húzni, testvéri kapcsolatban nem lehet határt húzni, mert ez a határ jelzi, hogy tényleg házastársad és tényleg testvéred az illető, tényleg békében vagy, vagy csak pillanatnyi fegyverszünet van. Akarsz-e békében élni? Ne keveredj bele a konfliktusokba! Ne félj, de ne legyél győztes se! Ne legyél szótlan se, de ne is szóljál! Van valami közöd ahhoz az emberhez, aki nem Isten törvényét tartja alapjának? Afelé legfeljebb bizonyság lehetsz, legfeljebb a békédet áraszthatod ki rá, azt vagy megérti, vagy nem. Jó békességben, háború nélkül élni, és a feleségem is tanúsíthatja, hogy kisebb határvillogáson kívül háború köztünk nincsen, de emberek vagyunk, és ez teljesen természetes, viszont még egyikünk se emelt a másikra fegyvert, és egyikünk se akart a másikon győzedelmeskedni. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor azt szoktuk mondani, hogy „Istenem, mutasd meg, hogy Teszerinted mi a jó! Legyél az Örökkévaló Istenünk!” Én nem félek, nem vagyok fáradt, és nem látom kilátástalannak a következő évet se! Nem vagyok egyiptomi helyzetben, mert tudom, hogy Istennek terve van velünk, Krisztus Testével a következő évben is. Tudom, hogy Ő az akaratát beteljesíti és a hitem nagyon gyenge lenne, ha azt mondanám, hogy „háát, vannak kétségeim...”, pedig a helyzet egyiptomi helyzet, elkeserítő, fárasztó és kilátástala helyzet, mégis azt mondom, hogy „Isten az Ő népének nem ezt mondta!” Hova tartozol? A harcosokhoz vagy a békében élő emberekhez? Ne figyelj oda, ha valaki téged harcra, konfliktusmegoldásokra akar rávezetni! Embertől soha sem lesz megoldva egyetlen konfliktus sem! Egyetlen konfliktusmegoldó van, ahol mindenhol és mindenkor béke van! Két azonos szellemben levő embernél, vagy egy közösségben –kisebb villongásokon kívül– soha nem lehet háború! Soha nem kell harcolni és nem fogsz harcolni a másik ellen, legfeljebb továbblapozol, hogy sajnálom, ő ebben a rendben él, nem tehetek róla. Isten megmutatja, hogy ki jön ki Egyiptomból, megmutatja a csodáit és a jeleit Egyiptomon. Kicsit nehéz út, de mégis célba visz, az örök célba visz!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |